Egyszerű a válasz: mert hagytad magad. Nem tudjuk megakadályozni az emberek rossz viselkedését, de dönteni tudunk, hogy reagálunk a rossz viselkedésre vagy arra, amikor alacsonyabbra értékelnek minket, mint megérdemeljük. Ebben a pillanatban döntünk arról, hogy maradunk vagy tovább megyünk, hogy vajon mondjuk-e valamit vagy maradjunk passzívak. Ha valaki továbbra is rosszul bánik velünk, azért van, mert hagytuk, hogy ezt tegye.

Miért engedjük meg, hogy ezt tegyék velünk?

Mi van bennünk, ami újra és újra megengedi ezt a viselkedést? Az egyik oka az lehet, mert valóban kedvelünk vagy szeretünk valakit. Amikor valóban szeretünk valakit, vele akarunk lenni és megpróbáljuk igazolni a viselkedésüket. Ha az önbecsülésünk alacsony, megfogjuk találni az utat, hogy maradjunk, mert elhagyni ijesztő.

Mi teremti az agyunkban a kognitív disszonanciát

Ez a helyzet az ellentmondásos gondolatokkal, hiedelmekkel vagy attitűdökkel. Minden féle utat találunk az indokokra, hogy igazoljuk a helyzetet, ahelyett, hogy őszintén mondanánk magunknak, hogy „Ha én többre becsülöm magam, akkor mennem kéne most azonnal”. A legkevesebb, hogy őszintén és nyíltan beszélgetsz ezzel az emberrel, hogy ő is tudja az értékeidet. Ha mi nem értékeljük magunkat, ő sem fogja magasabbra tenni az értékünket.

És természetesen a kapcsolatban, ha nem kommunikálunk őszintén arról, amit nem szeretünk és nem engedjük a másiknak, hogy lássa a következményeket ha nem kezel minket elég tisztelettel, nem érzik elég ösztönzőnek, hogy változniuk kell. Tovább tolják a határokat, hogy lássák, meddig tudnak elmenni.

Ezen a ponton eléred a fájdalomküszöböd, és jó esetben elhagyod. A veszélye ennek a pontnak, hogy az önbecsülésed tovább esik lefelé és azt mondod magadnak „Talán ő nem is olyan rossz” vagy „Talán kiérdemeltem ezt a bánásmódot”. Ez hozza létre a körforgást, ahol a dolgok alacsony értéket adnak neked. És ez lehetővé teszi, hogy ismét visszamenj hozzá vagy találj valaki mást, aki ugyanolyan rosszul viselkedik veled. Ezekben a ciklusokban újra és újra ugyanazokat a viselkedéseket tapasztalod.

Hogy szüntetheted meg a körforgást?

Megszüntetheted a körforgást, ha mielőbb figyelmet fordítasz az ösztöneidre.

Vagy ha már régóta kapcsolatban vagy, figyelj azokra az ösztönökre, amik mindig előre vittek. Az ösztönök olyan pillanatok, amikor azt érzed, hogy valami nincs rendben. Ezek azok a pillanatok, amikor ez a személy nem úgy bánik veled, mint ahogy elvárod. Van egy egyszerű teszt erre. Amikor a tökéletes férfira gondolsz, a férfira, aki az egész életét leakarja veled élni, hogy bánik veled – az az ember, aki előtted áll, ezt az érték színvonalat és a becsület színvonalat adja neked?

Ehhez azonban néha nem elég az ösztön. Sokan közülünk megérzik, hogy rossz helyen vannak vagy rossz döntést hoznak vagy mégis csak ezzel az emberrel kéne lenni. De nem cselekszünk semmit. Az egyik felünk bízik abban, hogy ez csak egy kirakós játék. A másik felünk képes csak cselekedni erre az érzésre. Erőre, bátorságra és önértékelésre van szükségünk ahhoz, hogy megmerjük tenni, amit meg kell.

Az irónia az, hogy amikor az önértékelésünk alacsony, kevésbé bízunk az ösztönünkben...